Július 1-jétől több ponton változnak a szociális hozzájárulási adóra (szocho) vonatkozó rendelkezések. A módosítások két csoportba sorolhatók, egy részük az új Tbj. (2019. évi CXXII. törvény) hatálybalépésével függ össze, a másik részük pedig a 140/2020. kormányrendelethez kapcsolódik.
A szociális hozzájárulási adó mértékének és alapjának módosítása
A legfontosabb változás, hogy július 1-jétől 17,5 százalékról 15,5 százalékra mérséklődik a szocho mértéke. A csökkentett kulcsot a 2020 júliusára vonatkozóan bevallott jövedelmekre kell először alkalmazni.A másik változás a szocho alapját érinti, az alábbiak szerint:
• Ha az összevont adóalapba tartozó jövedelem után a magánszemély kötelezett a szociális hozzájárulási adó megfizetésére – kivéve, ha az költségként elszámolható, vagy azt számára megtérítették –, a megállapított jövedelem 87 százalékát kell a szociális hozzájárulási adónál jövedelemként figyelembe venni.
• Ha nemzetközi szerződés alapján Magyarországnak nem áll fenn adóztatási joga (például a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény alapján), akkor a szocho alapja az alapbér, de legalább a tárgyévet megelőző év július hónapjára a KSH által, a teljes munkaidőben alkalmazásban állók tekintetében közzétett nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkereset. Ha az alapbér, illetve az átlagkereset nem éri el a fenti összeget, akkor a tevékenység ellenértékeként a tárgyhónapban megszerzett – munkaviszony esetében a tárgyhónapra elszámolt – jövedelem lesz a szocho alapja.
2020. július 1-től a kifizetőnek a béren kívüli juttatások értéke, az egyes meghatározott juttatások értékének 1,18-szorosa, és a kamatkedvezmény 1,18-szorosa után 15,5 százalék szociális hozzájárulási adót kell fizetni.
A Széchenyi Pihenő Kártya alszámlájára utalt béren kívüli juttatás összege után a kifizetőnek nem kell megfizetnie 2020. április 22-től 2020. június 30. napjáig a 17,5 százalék majd, 2020. július 01. napjától 2020. december 31-ig napjáig a 15,5 százalék szociális hozzájárulási adót.
Változás a munkaviszony kapcsán fizetendő szochónál
A 2019. évi CXXII. törvény (új Tbj.) a munkaviszonyban is bevezeti az úgynevezett minimális alap szerinti fizetési kötelezettséget. Azaz azok, akik nem nyugdíjasként az új Tbj. szerinti munkaviszonyban folytatnak keresőtevékenységet, azoknak a társadalombiztosítási járulékot havonta legalább a minimálbér 30 százaléka – havi bruttó 48 300 forint – után meg kell fizetniük. Kedvezőtlenül érinti ez azokat, akik szakképzettséget nem igénylő munkakörben heti 12 óránál kevesebbet dolgoznak, mint például azokat, akik takarítói munkakörben heti 5 órában, bruttó 22 ezer forintért dolgoznak.
A minimális járulékalapot arányosítani kell, ha
• a biztosítási kötelezettséget eredményező jogviszony hónap közben keletkezik vagy szűnik meg, vagy szünetel a biztosítás, illetve
• az adott hónapban a biztosított táppénzben, baleseti táppénzben részesül, vagy 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
A minimális alap a munkáltatók által fizetendő szochóra is vonatkozik július 1-jétől.
A minimálalapra vonatkozó szabályt nem kell alkalmazni akkor, ha a munkaviszonyban álló személy
• gyermekgondozási díjban, gyermekek otthongondozási díjában, örökbefogadói díjban, gyermeknevelést segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül,
• a nemzeti köznevelésről szóló törvény hatálya alá tartozó köznevelési intézményben nappali rendszerű iskolai oktatás keretében vagy nappali oktatás munkarendje szerint folyó oktatásban, a szakképzésről szóló törvény szerint szakképző intézményben nappali rendszerű szakmai oktatásban, továbbá a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytat.
A beadott 10856. számú törvényjavaslat rendezné azt a helyzetet, amikor a munkavállaló tényleges jövedelme nem éri el ezt az összeget. Ilyen esetben a ténylegesen kifizetett járulékalapot képező jövedelem és a járulékfizetési alsó határ közötti különbözet után fennálló társadalombiztosítási kötelezettséget a munkáltatónak kell viselni (bevallani és megfizetni) anélkül, hogy ezt az összeget később a munkavállalótól visszakövetelné. A javaslat szerint járulékfizetési alsó határ és a ténylegesen kifizetett jövedelem közötti különbözet után fennálló társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettséget 2020. július és augusztus hónapokra vonatkozóan nem kell majd teljesíteni; az ezekre a hónapokra tekintettel a járulékalapot képező jövedelmet az általános szabályok szerint kell megállapítani. A módosító javaslat a mai napig még nem került elfogadásra.
A járulékalap meghatározásával kapcsolatosan az alábbi változások kiemelten fontosak:
• Társas és egyéni vállalkozók esetében az új Tbj megszünteti a járulékalap korrekciókat, így a jövőben a tb járulékot a járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér (garantált bérminimum) után kell megfizetni, a korábbi 150 százalékos minimálbér (garantált bérminimum) helyett.
• Adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem hiányában vagy abban az esetben, ha a jövedelem részben vagy egészben Magyarországon kívül adóztatható, a járulékalapot speciális szabályok alapján kell meghatározni. A tervezett szabályozás elvi szinten hasonlít az eddigi szabályozáshoz, azonban bizonyos esetekben a járulékfizetés a KSH által a tárgyévet megelőző év július hónapjára publikált bruttó nemzetgazdasági átlagkeresethez kötött vagy akár további összetett szabályok mentén kell a járulékalapot megállapítani. A szociális hozzájárulási adó alapját is az új szabályokhoz igazítottan kell majd meghatározni.
Változás a saját jogú nyugdíjasok keresőtevékenysége kapcsán fizetendő szochóban
2020.06. 30-ig, ha a saját jogú nyugdíjas biztosítási jogviszonyban dolgozott – például havi bruttó 200 ezer forint ellenében, megbízási jogviszonyban tevékenykedett –, akkor esetében a kifizető szochofizetésre kötelezett.
Július 1-jétől azonban a saját jogú nyugdíjasok bármilyen biztosítási jogviszonyban is dolgoznak, nem lesznek biztosítottak, és esetükben szochót sem kell fizetni.
Nem keletkezik a 2018. évi LII. törvény 1. paragrafusának (1)–(3) bekezdései szerint szochofizetési kötelezettsége
• a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak;
• a társas vállalkozásnak a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozóra tekintettel;
• a kifizetőnek az új Tbj. szerint kiegészítő tevékenységet folytató személyre tekintettel.
